Hajó

Hajó

*Miután bezárkóztak a kabinba és pár percnyi hosszú csend elmúltával megbizonyosodhattak arról, hogy tökéletesen haladnak a céljuk felé, akkor Hannah megköszörüli a torkát* Én akkor most átöltözök... próbálok sietni *mosolyodik el, aztán a mellék szobába lép, bezárja maga mögött az ajtót*

-Rendben! *vonja meg a vállát és lefekszik az ágyra. Kivesz egy régi kézikönyvet és azt kezdi el vizsgálgatni, hátha segít rájönni a rejtélyre* Jó lenne ha sietnél, a bál hamarosan megkezdődik. Mellesleg az én ruháim is ott vannak! *morogja Hannah-nak*

*elmosolyodik Armand sürgetésére, mindig is türelmetlen volt, ha ilyesmiről van szó... tehát egy cseppet sem sieti el a dolgát, szeretne tökéletesen kinézni, elbűvölni mindenkit a jelenlétével, hiszen ez a vámpírok egyik eleme, hogy imádják, ha rájuk tapadnak a dícsérettől csillogó szempárak. Miután letusoltn egy fekete estélyit vesz fel, amiben eszüst szálak futnak megbolondítva a fényhatást, ha ráesik a könnyű anyagra, emellett még a hajával is bűvészkedik egy kicsit, hogy valóban szép legyen. Mikor végzett mosolyogva lép ki a helyiségből* Úgy morogsz, mint valami bolháskutya...

-Nem vagyok kutya! *mondja ingerülten, de mikor felpillant elcsuklik a hangja. Teljesen elámul mikor felpillant a nőre, s hogy mennyire gyönyörű azt nem lehet szóval kifejezni. Ő is így gondolja ezért csak dadog, valamit majd feláll hogy közelebbről is megcsodálhassa*

*zavartan néz Amrandra* Jól érzed magad? Vagy... valami baj van? Hmm...? Armand?!?! *kezd megijedni a férfi viselkedése miatt, és tesz egy hátráló lépést*

*Válasz helyett inkább megragadja Hannah karját, magához rántja és szenvedélyesen megcsókolja* Most már igen! Húhhh *fellélegzik és bemegy a kis kabinba. Magára veszi legújabb fekete-bordó öltönyét, szép régies fodros ing, egyszerűen nagyszerű* Mehetünk? *kérdi ragyogó szemmel*

*még mindig furcsán méregeti a férfit, de nem teszi szóvá a gondolatait, csak bóint, majd belekarolva Armandba kilépnek a kabinból, hogy elvegyüljenek az emebrek között*

*Mikor megjelennek a bálteremben, nem jön össze az elvegyülés dolog, ugyanis, minden szem rájuk szegeződik, s ámulva nézik milyen gyönyörűek (legfőképp Hannah), s maga büszkén húzza ki magát, a nő mellet* Mit is keresünk? Mert szerintem hamarabb fog, az megtalálni minket...

- Én is így gondolom... szóval csak nyugalom. *előre indul, és arcán bájos mosollyal lép az emberek közé, van amelyikük tekintetét olykor elkapja, hogy egy vadító gesztust küldve feléjük egyszerűen a bábjaivá tegye őket. leemel az egyik tálcáról egy pohár pezsgőt, és belekortyol. Az ital marja a torkát, nincs hozzászokva a halandó nedükhöz, viszont az álcához ez is hozzá tartozik. Hamar körülrajongják őt a hajón utazó gazdag férfiak, ajánlva neki sokmindent...*

-Csak nyugi, csak nyugi...*mondogatja magának, de szája már zsibbad a bájvigyortól, amit megkényszerít a szituáció. Szintén elvesz egy pezsgőt, bele de csak úgy tesz mintha inna belőle, pedig csak kiköpködi...de olyan gyorsan hogy ne vegyék észre* borzalmas ez az ital...csak ízre is.

*ahogyan bóklácik, nevetgél a tömegben, mintha ő maga is halandó lenne, egy férfit pillant emg, csupán egyetlen másodperc erejéig. A zongora mellett áll, gyászos, szomorú tekintetét pont Hannah-ra szegezi, ajkain megtört mosoly... mindez nem érdekelé a vámpírt, ha nem hasonlítana annyira Anthonra az a férfi. Mozdulatlanná dermed*

*elvesztette Hannah-t, pedig csak egy pillanatra bámulta meg a kissé nyílt dekoltázsú hölgyeményt az egyik sarokba. Vállat von, hát biztos vigyáz magára és csak nem unatkozik, így hát elindul a nőhöz, aki kicsit sem kihívóan és kacérkodva dobálja melleit, mikor odaér elé. Hamarosan flörtölni kezdenek*