Az erdő

*Kivédi Hannah támadását de az árnyakkal nem tud mit kezdeni. Felnyög amikor Armand a gerincébe szúrja az izzított tőrt és a férfit intéssel a falhoz szegezi. Közben az arnyakkal küzd és a hátából kivéve a tőrt Hannah torkának célozva eldobja*

*nem egyszerűen bepipult, ahogy megsértette a farkasait, nameg mert igazán élvezi a helyzetet, és tudja magáról, hogy ha dühös, akkor végzetes is egyben. a nyaka felé tartó tőrt egy árnnyal a levegőben elkapja és beleállítja egy fába, közben egyre közelít Manfredhoz. az árnyak rengetege ekkor támad rá teljes erővel több helyen is megsebesítve a férfit*

*A fának kenődve beleborul a hóba, de összeszedi magát és újra támadásba lendül. Rátapad Manferd nyakára és mohón szívni kezdi vérét hogy gyengüljön valalamennyit*

*nem díjazza Armand próbálkozását, alkarjáról egy tőrt csatol le és a vámpír gyomrába szúrja megforgatva azt, majd ellöki magától. Hannah árnyai felé csak mosolyog, s mikor átszúrják a húsát, lehunnya a szemét és koncentrálni kezd. Hirtelen tűnnek el az árnyak, eggyé váltak a testével. Ördögi vigyorral néz Hannah meglepett szemébe* Na mi van kislány? úgy látom se Armand, se te nem vvagytok számomra többek egy kis fogpiszkálónál* nem a megszokott hangon szólalt meg, szemei fehérré változtak... ujjait előre felé szegezi, minek végéből árnycsápok nőnek ki. egyaránt támadja Armandot és Hannaht tüskés árnyszolgákkal*

*nem egyszerűen leesik az álla, ilyet legutóbb Anthontól látott. a felé közeledő árnyak rátekerednek a testére, és a tüskék mélyen belevágnak a húsába*

*Felordít mikor Manfred a gyomrába szúrja a tőrt, ráadásul meg is forgatja. Azonban nem számol0 azzal hogy az árnyakkal is szembe tud szálni. A rátekeredő tüskés árnyra már vonyít, arra koncentrál hogy felégesse a férfit (ami sikerülne is ha Armand 1000 évvel idősebb lenne)*

-Most megdölgötök! *mondja harsány nevetés kiséretében. Az árnyakat amik rabul ejtették a két lázadót, mégösszébb húzza így a tüskék mélyebre hatolnak. Azonban nem számolt a farkasokkal akik miután erőt gyűjtöttek, rátámadnak Manfredre cincálva őt*

*miután sikerült észhez térnie, és az árnyak szorítása enged a farkasok támadás amiatt, megragadja az egyik árnycsápot és saját árnyaival telíti meg a sötét masszát, így egyensúly jöt létre a kétféle erő között. minden energiáját össze kell szednie, hogy legyőzhesse Manfred árnyait. kizárva tudatából a fájdalmat tovább erőlködik*

*Ahogy gyengülnek az árnyak, kimászik a szorításból és regenerál. Mpst újra nekitámad Manferdre vérét veszi, mégnagyobb vérengzéssel és üzen gondolatban Hannah-nak hogy míg ő vérét veszi addig számoljon le ezzel a majommal. Mivel a farkasok is sincálják Manfredet gyengülni kezd és már képtelen letaszítani magáról Armandot*

*próbálkozik ellenállással, és kikerekedett szemmel figyeli amint árnyai saját maga ellen fordulnak. ekkor lovak zaja vonja el a figyelmét, megérkezett Merson és mellette üget másik három vámpír. leszállnak a lovaikról, és árnyakat használva (lévén h Hannah a mesterük) Manfredra támadnak*

*most már csak mosolyog. tudja, hogy nyert ügyük van. közel sétál Manfredhoz, és belevigyorog az arcába* aki sokat akar, az hamar fejét veszti*az egyesült árnyakat, melyek egy része Manfred erejét másik része Hannah erejét rejtik magához szólítja, megfosztva ellenségét az utolsó esélytől, hogy szabadulni tudjon, majd vigyázva Armand épségére egy kecses mozdulattal sötétségnek szolgáival letépi Man fejét. a test mint egy farönk úgy dől el. ekkor odalép és megragadja a holttest karját, majd szívni kezdi a vérét, míg az utolsó cseppig el nem jut. miután végzett, int Mersonéknak, hogy menjenek vissza akastélyhoz, ő maga hátrálni kezd és térdre rogy. szívét erős fájdalom járja át, és összpontosítani kell, hogy ne sikítson fel*

*Odarohan Hannah-hoz nem érti mi van vele. Közben a holttestet elégeti majd ölébe veszi Hannah-t és felszalad vele a kastélyba. Merson begyűjti a lovakat és ő is követi őket*

************vége az első fejezetnek**********

*lóháton érkeznek meg a domínium határára, ami tényleg oly kietlen és lélektelen, mintha a fagyott pokolban járnának. leszáll a lováról, és gyalog folytatja tovább az utat* bárhol lehet, nem szeretnám váratlanul megijeszteni, bár szerintem már tudja hogy jövünk*magyarázkodik*

*Út közben a heyben gyönyörködik, ámul a ettől a kietlensgtől és fagyos pusztaságtól* Anthon gyönyörá helyre küldött téged, nem értem miért voltál úgy felháborodva?

*megáll, megfagy az ereiben a vér, amint ezek a szavak elhagyják Armand száját* te nem tudod... *kezd bele indulattól elvakulva, mikor egy hang folytatja a vámpírnő gondolatait, s mellé egy alak is társul* nem te voltál Hannah mellett, mikor a hatalmáért és az életéért kellett harcolnia nálánál sokkal ősibb és vadabb vámpírokkal... *mondja az idegen férfi, majd odalépdel Hannahhoz, és homlokon csókolja* már vártalak benneteket...

*Kicsit elszégyenli magát mikor az ősi vámpír felvilágosítja miken ment kerseztül Hannah* Üdvözletem öreg remete! *kissé elkuncogja magát ugyanis nem tudja hogy hívja a vámpírt, és ez a név még illik is rá. Viszont lehet nem kellenne gúnyolódnia...*

- Aloman! *húzódik mosoly a szájára, s feledve eddigi haragját a férfi nyakába borul* olyan régen volt, mikor legutóbb segítségedet kértem!*csillognak a szemei és szinte gyermeki szeretettel néz a vámpírra*

A2 : *fogadja Hannah ölelését, és arcán elnéző mosoly ül* s számomra olyan régen volt már, mikor legutóbb csodálhattalak... *vág vissza egy bókkal, majd Armand felé néz* üdvözöllek téged is Armand.

*Közben leszál lováról és üdvözli a férfit* Örvendek a szerencsének, Aloman! *Elmosolyodik és bólint Hannah-nak hogy kezdheti mondanivalóját*

- tudod miért jöttünk*néz hatalmas szemekkel az idős vámpírra* szolgálj minket bölcs tanáccsal, vagy segítséggel...

A2 : *gondolkozó arcot vág, majd lassan bólint* nem ti vagytok az egyetlenek, akik az ereklyéket keresitek, s Manfred halála valamint a többi vén elvesztése, akiket tegnap éjjel megöltetek nem fogja megkönnyíteni az utatokat. a vámpírok már csak ilyen vad lények. szemet szemért alapon már készülődnek ellenetek, hogy végezzenek veletek, amiért a befolyásos vámpírokat megöltétek. hmm. miből gondoljátok, hogy érdekemben áll nektek segíteni?

-Ezt eddig is tudtuk, nyilvánvaló hogy még több tucatjával érkeznek hogy az életünkre törjenek! Arra vagyunk mi kíváncsiak hogy hogy jussunk el a hegyhez és miként segíthetnénk utunkat? *kérdő szemekkel néz Alomanra, igazából nem tudja miért segítene nekik*

- ne mondd Aloman, hogy téged nem érdekelnek ősienk!*mondja huncut mosollyal az arcán* ismerlek, és tudom, hogy a kíváncsiságod által vezérelve mellénk állsz.

A2 : *elneveti magát* hát jól van, rendben, segítek... *elővesz a zsebéből egy papírost és átadja Hannah-nak* ezen egy név van, valamit pár információ, ami szolgálhat neketek utatok során. induljatok délnek, a folyó mentén haladva, és ne bízzatok meg senkiben. mikor kiértek Oroszországból várni fog titeket egy férfi. halandó, olyan középkorú kb egy magasságban van velem. a szeme zöld, és kopasz. csuklyát fog viselni és egy farkas lesz vele. ha kérdésére okosan feleltek, s felhasználjátok a papíron található nevet, akkor ad nektek egy kulcsot, s elmondja, hogyan tovább.

-És ha egyszerűen kiolvassuk a fejéből? *néz nagy csodálkozó szemekkel, persze tudja hogy saját magát égetni de nem érdekli* Nos Hannah? Mikor induljunk? Azonnal vagy azonnal? *kuncog*

- holnap éjjel Armand, holnap éjjel indulunk *adja emg a választ, miközben elteszi Alomantól kapott papírt* köszönjük a segítséged, s útmutatásodat igyekszem egyszer meghálálni... *hajt fejet Aloman előtt*

A2 : *kacér mosollyal nyugtázza a nő szavait, majd Armandra néz* nem tudod kiolvasni a fejéből, ugyanis irányítva lesz, s tudata le van zárva mindenki elől. így védjük az információt, hogy senki ne tudja "csak úgy kiolvasni" a gondolataiból. vigyázzatok magatokra*fogja meg végül Hannah kezét, s csókot nyom rá. a következő pillanatban már nyoma sincs*

*Felhúzza az orrát és durcásan ül fel a lovára* ~Miért kell minden ötletem leszólni? Én legalább gondolkodok~ *elég "szőke" hangulatában van. Miután a remete eltűnik útnak indulnak*