Az erdő

*kacagva ül vissza lovára, s igazán mulattatja Armand viselkedése* te is egy örök gyerek maradsz!*ölt rá nyelvet, majd vágtázni kezd a kastély felé* ha nem sietsz a végén egyedül kell aludnod! *fogja vernyengősre a dolgot. majd meg sem áll a kastélyig*

-Héjj, azt hiszed le tudsz engem győzni? *üt a nyereggel és lovával vágtatva indul Hannah és a kastély nyomába. Süvítő szelek közepette végre hazaérnek*

************3.felvonás*************

*Amint befogták ében fekete lovaikat, s csomagjaikat kellő képpen felhelyezték a jószágokra, s vágtatni kezdenek a Tobol felé. A hatalmas kerek hold, tökéletesen világítja meg utukat, hiába csak a fény töredéke jut át, a fák gallyai között.*

*hamar megtalálják az utat, ami a folyóhoz vezet, és a farkasokkal övezve lassan eljutnak a folyópartig. ott megállnak, hogy megitassák a lovakat, és ránézenek a térképre* egyszerű... végig ell mennünk a folyó partján, és valahol majd találkozunk azzal az idegen férfival. *mondja, miközben lova nyakát paskolja* rengeteg időnk van még, de jobb lesz igyekeznünk, nem szeretném az erdőben tölteni a nappalt, ha esetleg eltévedünk... *felvont szemöldökkel afarkasok felé fordul, majd pár perc némaság után azok eltűnnek* előre küldtem őket, hogy időben értesítsenek, ha valami akadály van az utunkban...

-Jobban tennénk, ha keresnénk egy kikötőt, biztosan van a közlben. Feltéve ha nem szeretnéd földalatt tölteni a nappalt. *kacsint, s megmosva kezét a vízben, feláll s elindul tanulmányozni a terepet* Meg vérre is szükségünk lesz, a készlet amit magunkkal hoztunk, nemsokára kihűl, nekem pedig szükségem van a meleg vérre, hogy testem megújjuljon!

- Jajj, rosszabb vagy, mint egy vénasszony! *neveti el magát* Ha kell vér, majd kapsz belőlem, amúgy meg ha folytatnánk az utat, akkor pár órányi vágta után elérünk egy kisebb halászfaluba, ami már a Turgaj-kapu előtt van. Valószínűleg a kapcsolatunk is ott fog ránk várni, szóval iparkodjunk *incselkedés képpen megcsípi Armand oldalát, és gyors mozdulatokkal visszaül a lovára* Mire vársz? *mosolyog a "magaslatról"*

-Nincs benned annyi vér, hogy kielégületlenségemet fedezni tudja. Kivéve ha nem akarod feláldozni magad értem! *ölt nyelvet, s Hannah csípésére, felugrik, azonnal lovára, s a nő után iramodik* Halász falu? Te megőrültél, ott mindenki olyan részed...és büdös! *kirázza a hideg, de van tempóval vágtatnak egészen, míg az említett faluba nem érnek*

*már kezdte igen fárazstónak találni a több órányi lovaglást, végtagjai a hideg orosz levegőn szinte megfagytak, és olyan módon meggémberedtek az ujjai is, hogy erőszak kellett ahhoz, hogy a kantárról lehámozza őket. Maga a falu egy csendes, pár száz lakosú kis eldugott település, keskeny utcákkal, és mosolygó emberekkel. Mindenki előre köszönt a most érkező "vándoroknak", hiszen látták rajtuk, hogy nemesek. Hannah elégedett mosollyal lépked lovát vezetve* Azért még sem olyan büdösek, mint ahogy te azt gondoltad... *közli Armanddal. kiszúr egy vendéglőt, ami még ilyenkor, éjszaka is nyitva van. A Lovat kiköti a bár elé, ahol a szolgák majd foglalkoznak vele, míg ő maga Armand társaságában betér a helyiségbe melegedni, és táplálkozni*

*Hátsója, szó szerint hozzáfagyott a nyereghez, megfagyott márvány-szoborkén lovagolta le, az utolsó 200 métert. A faluhoz érve, Hannah-val ellentétben a lovon maradt, túlságosan fájnak lábai, hogy menni tudjon.* Honnan veszed hogy nem büdösek? Lefagyott az orrod, majd ha felmelegedtél, akkor vitassuk meg ezt! *mondja komoran, semmilyen gesztust nem tud arcán formálni. Mikor sikerül levarázsolnia magát a lórol és bementek a bárba, azonnal kér egy forró teát, persze nem meginni, csak szorongatni, hogy felmelegedjen*

*megcsóválja a fejét, és míg Armand a teáját szorongatja, ő maga a pultossal vált pár szót oroszul, és nem meglepő talán, hogy a suttogások után a kövér tulajdonos egy előzékeny mosollyal felvezeti a nőt az emeletre, majd egyedül tér vissza, hogy folytassa a kiszolgálást. Odafent Hannahra egy fiatal férfi várt, aki szinte önként ajánlotta fel a vérét. miután a vámpírnő jóllakott, elégedetten tér vissza társához. Arca immáron kipirult, és a kedve is sokkal jobb lett, hiszen a friss és meleg vér fémes ízét még mindig érzi a szájában* Ha felmelegedtél és szomjadat oltottad, akkor folytatnunk kell a keresést. Azt hittem itt lesz a férfi, akit keresünk, de tévedtem *miközben suttogva beszél, tekintetét az éjszakai vendégeken nyugtatja. Rajtuk kívül akad még pár vámpír a kocsmában*

*Észre sem veszi hogy Hannah elment, ő elvan a maga kis bögréjével, s lassan már kezdi érezni újjait, majd mire feleszmél a vámpírnő már kipirult arccal ül mellette* Hát veled meg mi történt? Várj meg, ennem kell, bármily büdösek és részegek itt az emberek.* Nem is hallotta mit mondott neki Hannah, szóval se kép, se hang tér be a mellékhelységbe, ahol egy 30 körüli nőt kap el a wc-n, majd felszakítva annak torkát, habzsoni kezdi a meleg nedűt. Miután ereibe jutott a vér, s teste is felélénkült, visszatér társához* Mehetünk? *bájvigyor*

- Csak rád vártam *gonoszkodik így szóban is. Felkel az asztaltól, vet még egy pillantást a jelen lévő vámpírokra, aztán elhagyják a helyet* Azt mondta Aloman, hogy a fickóval lesz egy farkas is... nem értem, már rég éreznünk kellene a farkas szagát, ha itt lennének. szólal meg, miutén eltávolodtak a kocsmától, de így is halkan beszél csak* Talán valami nincs rendben. Észre vetted odabent a vámpírokat? Lapos pillantásuk egyre csak felénk irányult...

-Vámpírok? Persze hogy láttam, tele volt velük bár! *elhúzza a száját* Vérük akár a víz, mint a rossz bor. Szörnyen híg, ezekből születnek a legmegvetnivalóbb vámpírok! *beszél félvárról, persze tudja hogy Hannah miért is aggódik igazán* Arra gondolsz hogy szépen csapdába sétáltunk?

*nem válaszol a kérdésre, inkább óvatosan haladnak tovább, még messzebb a fogadótól* Aloman nem árul el engem, itt valami más áll a dolgok mögött. Mielőbb meg kell találnu... *felbehagyja a mondatot, és hirtelen megtorpan* Érzed? *mélyeket szippant az éjszaka illataiból, tüdejét szinte marja a fagyos levegő* Itt van... *körbefordul, tőlük bal kézre egy sötét sikátorban két villogó szempárra lesz figyelmes. Minden előzetes óvatosság nélkül arra veszi az irányt. A szempárhoz tartozik egy farkas is, és egy halandó férfi is, aki közvetlenül a fal mellett áll*

-Hát én nem ismerem a vén ürgét, nem tudhatom! *Hannah pillantását követi a sikátorba, s maga is kiveszi a sötétségből az alakokat* Nahát az elveszett frakaskánk meglett! *suttogja alig hallhatóan a nőnek, s egymás mellett haladnak egyre közelebb az alak felé. Az fenyegőten áll ott, meredt teste körül fekszik a farkas*

*ahogy egész közel érnek az állat felugrik a földről, és figyelmeztető morgásba kezd. Hannaht ez sem tántorítja el, hiszen a levegőt irritálóan szennyezi a vér szaga. Felveszi a szemkontaktust a farkassal, mire az lekushad, és oda engedi őket* Ahogy gondoltam... *jegyzi meg, mihelyst megérinti a férfit. Merev, szinte fagyott teste élettelün támaszkodik a falnak, szemei ki vannak vájva, nyakán pedig egy tépett sem éktelenkedik* Meghalt...

-A rohadt....! *káromkodja el magát, már szinte biztos hogy a bárban lévő vámpírok voltak az elkövetők* Most mit tegyünk? *fel sem tette még a kérdést, de a vámpírok már árnyként gyűlnek össze köröttük tucattjával* Na ezt jól megkaptuk! Túl sokan vannak, bármily gyengék is. *dühösen karbateszi a kezét és várja hogy támadásba lendüljenek a kis vámpírkák*

*átgondolja a helyzetet, arcáról a higgadtságot nem lehet letörölni. a farkason nyogtatja a tekintetét, az állat sárgás szemei értelmesen csillognak az éjszakában. miután értékelte a helyzetet, megragadja Armand kezét, és magához vonja, ezután a farkassal kommunikál pár másodpercig, majd az eltűnik* nem lesz gond... *súgja a férfi fülébe. Az éjszaka árnyait felhasználva, maguk köré hívja a sötétséget* Csak ne enged el a kezem... *ez az utolsó szó, ezutén átlépnek az árnyak világába, ahol Hannah magabiztosan vezeti a vak sötétségben Armandot*

-Jól van de siess! Ezek egyre többen jönnek...*erősen fogja Hannah kezét, s miután beléptek az árnyak világába aggódva simul szerelméhez* Remélem tudod mit csinálsz! *nem lát semmit a sötétségbe csakis Hannahra számíthat, biztonságba kilépnek az árnyak világából*

*a lovaiknál vannak, azok melett ott ül legújabb barátuk a farkas* gyerünk, pillanataink vannak csak! *szól Armandnak, miutén ismét a "valós" világban járnak. Felül hátasára, bevárja kedvesét, és azonnal vágtázni kezdenek, a hágó felé... minnél messzeb a falutól. A farkas követi őket*

*Megkönnyebbül, amint újra a jó hideg orosz talajon áll, azonnal felpattan lovára és vágtat Hannah mellett* Szerinted mikor jönnek rá, hogy már elisziszkoltunk? *kuncog* Szegény farkas, kifogja lehelni a lelkét, és melettünk nem lesz biztonságban.

- Ne a farkassal törődj, hidd el, ő bírni fogja, és amúgy sem tart végig velünk... neki van rövidebb út is a következő pontig *szinte végszóra a farkas el is válik tőlük, lekanyarodik egy bozótosnál... hamarosan már a hangokat sem lehet hallani, amit a felriasztott vadak hallatnak. A két vámpír libasorban halad előre felé a kitaposott úton, a lovak így is nehezen férnek el, bőrüket több helyen felsértették már az útra hajló fák és bokrok ágai, testükön fehér verehjték csillog. A kíméletlen vágtában, bár robosztus állatok, lassan kezdenek kifáradni. Az úticél azonban már csak pár km-re van*

*Nemcsak a lovak sínylik meg az utat, hanem saját maguk is, hiszen a bokrok, fág ágai, számtalanszor arcukba csap, s a hidegtől a fájdalom még erősebb. * Hova is megyünk amúgy? A férfi halott volt, nem tudott minket útba igazítani. Mellesleg, a faluban volt egy kisebb kikötő...