Hannah kastélya

Hannah kastélya....jó nagy ^^

*Ázottan s csapzottan érkezik Hannah kastélyához. Hosszú út áll mögötte így eléggé elfáradt. Miután erőt vesz magán becsönget és várja hogy valaki ajtót nyisson*

*Merson nyit ajtót, és felvont szemöldökkel figyeli az ázott férfit, már látta őt, és tudja, hogy az úrnőjéhez jött. felkíséri a szobája ajtajához, de előtte közli, hogy nagyon rosszkor zavarja Hannaht, majd bekopogtat az ajtón, és lelép, nem akarja magára vonni mestere haragját.* gyere be, akár ki is vagy... *szól ki a szobából Hannah*

*Vet egy hálás mosolyt Mersonra és követi őt fel a lépcsőn, Hannah-hoz. A beinvitálást követően azonnal benyit, csomagjait az ajtóba ledobja és tárt karokkal megy a nőhöz* Hannah, mily régen láttalak!

*az erkély felé fordulva van, szemei vörösek a sírástól. Armandra néz, és int, hogy most nincs ölelkezős kedvében... aztán mégis megöleli a férfit, hosszan magához szorítva, így próbál megnyugodni, végül hátrál, és elfordul tőle* mi szél hozott a fagynak országába?

*Lehervad a mosoly arcáról, Hannah reakcióján aztán magához öleli* Hát, hiányoztál és unatkoztam is...úgyhogy úgy döntöttem meglátogatlak! *persze nem ez az igazság, de ez egyenlőre maradjon titokban* De mond, mi zaklatott fel így?

*az asztalhoz sétál, és leül egy fotelba* Anthont meggyilkolták... *mondja szinte sírva, és ismét megjelennek vérkönnyei, ahogy felizzanak lelkében az emlékek, miként mestere az ő kezei között halt meg* ne haragudj, összeszedem magam, csak pár pillanatot kérek... *letörli az arcáról a könnyeket, és valami mosoly félét erőltet magára*

-Ó, istenem! *most minden öröme elhagyja, megdöbbenti a hír. odamegy Hannah-hoz és újra magához öleli szorosan hogy vígasztalja* Nagyon sajnálom, de mi történt?

*nem akar engedni az ölelésből, úgy suttogja a szavakat, néha meg-meg akadva* összesküvés... nem volt semmi esélye... *elhallgat, majd kibontakozik az ölelésből* minden nagy vámpírnak ez a sorsa, ahogy egyszer ő maga mondta... *már teljesen nyugodt, arca oly fagyossá válik mint a kinti világ* de mondd jöttöd igazi okát...

-Ez őröltség! A sors befolyásolható, ez nem előírt szabály hogy 4000 év fölött meg kell halni! De tényleg őszinte részvétem! *most eszébe jut Aliyah, átérzi mit érezhet Hannah, hisz mikor elvesztette mesterét ő is ezt érezte* Jöttem oka most egyenlőre maradjon tabu. Nem akarlak mégjobban felzaklatni! *hogy elkerülje a lehetséges válaszadást megcsókolja a nőt*

*váratlanul éri a csók, sőt kifejezetten meglepi őt, de kis késéssel viszonozza a gesztust. mikor ajkaik eltávolodnak egymástól mereven a férfira néz* ne kíméllj, ennél jobb idő nem is lehetne, hogy elmondd a dolgot... *tekintete ellentmondást nem tűrő*

-Nos...*nyel egyet* Gondolom emlékszel Manfredre... felkutattam. Tudom nagy ostobaság volt, de muszáj volt megtennem! Azonban most minden áron ki akar csinálni, és csak rád számíthatok! *megragadja HAnnah kezeit és igéző szemekkel néz a nő szemeibe*

*gyorsan átgondolja a hallottakat, legszívesebben most kiakadna, és Armand az életével fizetne... de aztán lenyugszik, és sóhajt* szóval azért jöttél, hogy segítsek?*vonja fel a szemöldökét, most nem lehet semmivel eltéríteni a gondolatmenetétől* és mégis mi történt pontosan, amivel felhúztad azt a mamlaszt?

-Hát igen, a segítséged kérem! *felsóhajt, nem akarja elmondani, de így jobban jár hisz kevesebb az esélye annak hogy Hannah kicsinálja* Betörtem a házába és kuttattam pár dolog után. És miután a gyermekei rajta kaptak....na szóval kinyírtam őket, elloptam valamit és most üldöz! Röviden ennyi!

- és mit loptál el? kétlem, hogy gyermekei megölése bőszítette volna ennyire fel* feláll és tesz pár lépést az arkény felé, ismét előtör belőle az uralkodói énje, rászállt a témára* mindig is a begyemben volt az a férfi, így most visszavághatok neki, s eltűntethetem a föld színéről, ha jó okot mondasz.

-Én sem tudok vele végezni. Ha egyedül állnál ki vele egy pillanat alatt szétszedne, ne feledd 3500 éves. És egy bizonyos kulcsot és egy térképet loptam el, aminek köze van a Zagrosz hegységhez! *sejtelmesen beszél, reméli Hannah érti mire akar kijukadni*

- úúúgy! szóval a hegység...*felcsillannak a szemei* talán nem bírok vele, de ne feledd, hogy a gyász megerősíti a vámpírt... és együtt legyőzhetjük, hiszen ezért vagy most itt, nemdebár?*mosolyog Armandra*

-Persze hogy azért! Ketten csak legyőzzük valahogy! És ő buktatta le Aliyaht, ő miatta halt meg! *elszomorodik még mindig nagy fájdalom számára* De a kulcs és a térkép immár nálunk!

*Aliyah nevének hallatán kirázza a hideg, de próbálja tűrtőztetni magát* azt hiszem, lesz egy utunk a hegységbe... *mondja végül hidegen és sötét arccal* már alig várom, hogy őseinket életét és halálát felkutassuk...

-Már én is nagyon izgatott vagyok. De kérdés megéljük e. Manfred már úton van, éreztem ezért is sietten ennyire. Minél hamarabb fel kell rá készülnünk!

*lesulytó pillantást vet Armandra* ez az én domíniumom és az én kastélyom, ide senki nem tudja betenni a lábát, még ő sem. szinte mint egy erődítmény... a halandók is szolgálnak és megannyi vámpír. a seregem is idehaza van éppen. semmi nem jöhet ide, ami ártana nekünk.

-Ne feledd nagy hatalommal bír, és sok barátja van ki 3000 év fölött van jóval. Nemsokáig tart hogy átjussanak a hadseregeden! Bár legyen neked igazad, elvégre legyünk optimisták!

- olyan vagy mint egy megkeseredett gyermek!*csattan fel*ha jön, hát jöjjön, nem nézem tétlenül, ahogy az én földemen mászkál*izzik a szeme a dühtől*

*Kuncogni kezd* Talán a fáradság teszi, hát akkor jöjjön! *kacsint a nőre és leül egy fotelbe* Ha végzünk vele, mikor indulunk? Mert már nagyon izgatott vagyok!

- nem kell olyan sokáig várnod a halálára... *mosolyog vérszomjasan* holnap éjjel, ideér elmondásod szerint, és akkor véget vetünk az életének, vagy mi halunk meg*vállat von*a vámpír léttel jár. *odasétál Armandhoz, már sikerült lenyugodnia kellő képpen, és beleül az ölébe, miközben édes szemeket mereszt rá*