Hannah kastélya

*Azonnal Hannahoz megy és karját kínálja a nőnek. Közben üzen egy vámpírszolgának hogy hozzon fel vért, mert az úrnőjének szüksége van rá.* Igyál csak, a vérem jobban felerősít! Te pedig legközelebb jobban gondold meg miféle démonokat engedsz magadba!

*ha jobb állapotban lenne visszautasítaná Armand vérét, de már maga az illata megmámorítja, s előtör belőle a vad éhség. rátapad a férfi karjára és hevesen inni kezd*

*Kezd fájni ez a véradás de még nem húzza el, hagyja hadd erősödjön Hannah. Fellélegzik mikor megpillantja a szolgát a vérrel, azonnal elhúzza csuklóját és az üveg vért Hannah-hoz nyútja.* Tessék most ezt idd!

*megrázza a fejét* már nincs szükségem rá. fogyaszd egészséggel *mosolyodik el, és felkel az ágyból* mintha újjá születtem volna... *úgy nézi saját kezét, mint ha álmából ébredt volna fel, s próba képpen egy árnyért nyúl, ami rögvest a szolgálatába áll*

*Nem utasítja vissza, rögtön elveszi a vért hisz HAnnah eléggé megcsapolta.* Örülök hogy ilyen jól érzed magad, mert nincs vesztegetni való időnk miharabb indulnunk kell a hegyekhez ugyanis kétlem hogy Manferd volt az utolsó aki meg akarja szerezni az ereklyéket!

*bólint, de valami aggasztja* nem hiszem hogy jó ötlet lenne terv nélkül elindulnunk. meg kell szervezni az utat, hogy semmi hiba ne eshessen a számításainkba. és mindenképpen kipihenten kell neki vágni, nem tudhatjuk mi vár ránk ott, s egy kis hiba is végzetes lehet.

-Túl hideg vérű vagy, drágám! De ahogy gondolod. *előveszi a térképet és a kulcsot egy páncélból a virágmintás tapéta mögül. Leteríti Hannah hatalmas íróasztalára* Melyik úton menjünk? *kérdi a rengeteg útvonalat látva*

*ránéz a térképre, s nevetni kezd* ez egyik sem vezet el minket oda, ahová szeretnénk menni... *rámutat egyesével az útvonalakra* látod? mind a semmiben ér véget.... *megrázza a fejét* valamilyen másik jelet kell keresni*felveszi a térképet és az erkély felé tartja, ahonnan beszűrődik egy kis esti lámpa fény, de semmit nem lát továbbra sem* hmm gondolkozzunk őseink fejével. a sötétségben élünk, az éjszaka teremtményei vagyunk, de nem láthatjuk az eredeti térképet sem fényben sem sötétségben... *gondolkozik hangosan*

Hm, ez érdekes*alaposabban vizsgálgatj a térképet de semmit nem talál* Talán a föld alatt kell mennünk, lehet ott van egy titkos járat és ez a térkép nem is hegyhez hanem a járathoz vezet! *Mutat az Eufrátesz folyó lábainál egy templomhoz hasonlító ábrára*

*gondolkozik, majd emgrázza a fejét* nem... túl egyszerű lenne. itt valami másról lesz szó... mutasd a kulcsot, hátha azon van valami jel, ami segíthet nekünk.

*Átnyútja a kulcsot, bár kétli hogy lenne rajta valami jel. Továbbra is a térlépet vizsgálja és egyre biztosabb abban hogy a templom lesz a "kulcsa" a megoldásnak*

*közelebbről is emgnézi a kulcsot, majd egy mosoly fut át az arcán* látod ezt a bele vésett mintát? szinte láthatatlan. mi jut neked eszedbe erről a jelről? mintha a Holdat mutatná...

-Egy hold? *közelebbről megvizsgálja és valóban, egy telihold található rajta* Holnap telihold, talán akkor kirajzolódik valami nekünk!

*lassan és emgfontoltan bólint* szerintem is. és míg nem ismerjük az eredeti térképet, addig megtervezem az utunkat a hegység lábához. *a következő pillanatban belép Merson a szobába, vált pár szót Hannah-val, majd boldogan hagyja el a szobát, tudván, h mestere él.* van valaki, akihez el kellene mennünk, ő talán segíthet nekünk, hogy a legnagyobb titokban hagyhassuk el a domíniumot.

Mégis kire gondolsz? Mostanában nem tudok olyan vámpírokról akik nem döfnének hátba a hatalom miatt....*néz kérdőn Hannahra, s közbena térképet figyeli szemével*

*sátáni mosoly jelenik emg az arcán* akkor még nem jártál Orosz földön, a legelhagyatottabb részén, hol csak egy remete él*miközben beszél, magára veszi a kabátját* őt nem érdekli a hatalom, ő sokkal nagyobb annál, semmint efféle gyarlóság megsértse a lelkét*kacsint*

-Remete? *kuncogni kezd* Hát elég bizarul hangzik de ha te így véled vágjunk bele! *veszi a kabátját és indul Hannah-val elhagyva a kastélyt, egyenesen a zord és fagyos orosz földre*

*nevetve és kipirult arccal nyit be a szobába* mégis csak én nyertem! *felhőtlenül boldog, hogy Aloman segít nekik, így sokkal könnyebben megtudják járni az utat odafelé. a vissza már húzósabb lehet, már ha megélik. ezeken gondolkozik, miközben leveti a kabátját, és megragadva Armandot berántja az ágyba*

*Felhúzott órral és karbafont kézzel megy be a szobába* Csak azért nyertél mert én hagytam! Különben esélyed sem lett volna! *kacsint aztán bemászik az ágyba Hannah-hoz* Jófej ez az Aloman!

- én inkább bölcsnek mondanám... sokmindenben segített nekem, mérhetetlenül hálás vagyok neki, de nem fogad el tőlem semmilyen ajándékot, amivel megköszönhetném a szívességeit.*Armand felé fordul és a mellkasára hajtja a fejét* végig gondolva, egész rémes volt ez a nap.

-Az biztos és ez még csak a kezdet! Ki tudja mi vár még ránk, milyen veszélyek leselkednek még ránk eme hosszú út alatt? Vajon megtalljuk a hegységet? Vagy esetleg másvalaki előbb odaér? *tanakodik közben a már mellkhasán fekvő Hannah haját cirógatja, s lassan elnyomja őket az álom.

*Végre leszállt az éj, azonnal kipattan az ágyból és Hannah-t ébresztgeti. Izgatott, hiszen ma éjjel jön el a nap, hogy megfejtség a tértkép titkát. Miután kedvese felkelt, azonnal a a térképhez siet, ami az íróasztalon van elterülve*

*Azonnal felkel, mikor Armand ébreszti őt. Pár pillanat elteltével, már ő is a térkép fölött áll, és rámutat egyes részekre, amik tegnap még nem voltak kivehetőek* Azt hiszem, jobb lenne, ha kivinnénk a holdfényre, ott lehet, hogy az egész térkép kirajzolódik, és végre útnak indulhatunk!

*Maga is jól szemügyre veszi a térképet, és hallgatva Hannahra, kiviszi a térképet az erkélyre. Azonnal meglát egy útvonalat, egy oroszországtól keződik* Nézd csak! Itt van valami...*mutat a pontra*