Hannah kastélya

-Nos, akkor holnap csatázunk. Bár kétlem hogy mi halánánk meg, ketten együtt legyőzhetetlenek vagyunk! *átkarolja az immár ölében ülő Hannah-t és megcsókolja* Végre megismerhetjük ősienk titkát!

- bizony!*kacsint a férfira, majd az ágy felé húzza őt, és miután sikerült elvonoszolnia odáig, az ablak felé mutat, miszerint mindjárt itt a reggel, és nekik nem kellene olyankor ébren lenniük. bebújik az ágyba, és maga mellé invitálja Armandot*

*Hannah-val együtt bebújnak az ágyba és mély álomba zuhannak Közben az egyiks zolga gondoskodik hogy a nap egy sugara se jusson be a szobába, se a házba. Álmukban már a közelgő csatára készülnek*

*mikor felébred, Armand még alszik. kisurran a szobából, le a hall-ba, ott kiad egy-két parancsot Mersonnak, hoz a pincéből egy remek évjáratú ütős vért, és visszamegy a szobába. kitölti a vért két pohárba, majd kisétál az erkélyre, ahonnan belátni egész birodalmát. a fehér havon rengetegen mozognak odakint, látja Mersont, amint a katonákkal beszél, és sorfalba állítja őket, valamint halandókat is vél felfedezni, akik az ő szolgálatában állnak... gonoszan mosolyogva kortyolgatja az italát*

*Miután Hannah elhagyja ágyukat, rémálmok kezdik gyötörni, forgolódik. Zihálva felül és és körbepillant. Megpillantja a nőt az erkélyen és kiszalad hozzá* Közeledik! Már mindjárt itt van! *mondja zaklatottan, kétségbeesett tekintettel*

*nem néz Armandra, mereven egy fekete pontot néz, ami már kezdi megközelíteni a képzeletben meghúzott határt* tudom *előre mutat, hogy a férfi is láthassa, amit ő. amint ellenségük átlépte a határt, mosolya sátánivá válik* elkezdődött! *a farkasok felvonyítanak az erdőből, üzenve, hogy illetéktelen jár a környéket, Merson sorra utasítja az embereit* öltözz fel rendesen, hideg van odakint, ha megsérülsz, és nem tudsz regenerálni.*mondja teljes nyugodtsággal*

*Már érzi Manfred közeledtét, de nem csak az övét. Vagy négy másik idősebb vámpír is közelít más-más oldalról. Enegedelmeskedik, felvesz valami kényelmes bundát, fegyvereket vesz magához. Készülődés köuzben már lenyugodott* Nos akkor üdvözöljük vendégeinket! *kacsint, az egyik pohár vért lehúzza és rohan lefelé a lépcspőn*

*látja, amint Armand kiszalad a szobából, ő maga már felöltözött kellően, és fegyverei az árnyak, plusz pár elrejtett tőr. még idejében utol éri a férfit, és emgrakgadja a karját* várj... szabad területen könnyű préda lennénk számukra... *oldalra húzza út, majd benyit egy ajtón, ami az istállókhoz vezet. már vár rájük két éjfekete masszív ló.*gyerünk* ül fel sajátja hátára, és kilovagol az erdőbe*

Igaz, nos mi a terved? *követi Hannah-t az istállóba és mielőtt felülne a lovára megrázza a fejét* Te mindig mindenre gondolsz! *felpattan a lóra és követi Hannah-t* Ezért is imádlak!

*Újult erővel ébred, mihelyst lemegy a nap. A sebek eltűntek a testéről, így könnyedén kel fel az ágyból, ahova Armand fektette. A szekrényhez lép és tölt magának vért, nem tudja hol van Armand, de a jelenlétét érzi a kastélyban*

*A hall-ban a kanapén fekszik, az álom lesújtott rá és csak akkor ébred mikor a nap már órák óta lement. Azonnal felmegy Hannah-hoz, aggódik érte hisz a legutóbbi csatában valami történt vele. Mikor az ajtóhoz ér, kopogás nélkül ront be hozzá* Hannah, moond jól vagy? *nagyon aggódik, reménykedve figyeli a vámpír nőt*

*Mosolyogva fordul meg, és néz Armandra* természetesen, nincs semmi bajom, mire fel ez a nagy aggódás?*kuncog*túl élek mindent... viszont azt örömmel látom, hogy rajtad sem maradt sérülésnek nyoma.

-Hannah, történt veled valami akkor! Nem tudom mi, de mikor megölted Manfedet mintha megszállt volna valami! *kétségbe van esve, hisz biztosan nem csak álmodta*

*mosolya még szélesebbre húzódik* Diableire! magamhoz vettem Manfred összes maradék vérét, és ezzel együtt a lelkét is. Ez lehetett az oka, hogy legyengültem. Ez a szokás már tiltott, remélem nem adsz fel érte... *vigyorog*

*Nem tetszik neki Hannah viselkedése, biztosan történt valami* Azért ha nem bánod kivizsgáltatnálak, egy specialistával. De kérlek pihenj még! *szinte könyörög*

- specialistával?*lehervad minden érzelem az arcáról* minek gondolsz engem? kísérleti állatnak? ne aggódj értem annyit, inkább magaddal foglalkozhatnál.*csattan fel, és kiszáguld az erkélyre, ott megint megmosolyogja Armand jeleneligi arckifejezését*

*Enyhén, idegesíti Hannah temtörődömje de nem adja fel* Majd ha meggyőzöttem arról hogy veled minden rendben, majd foglalkozok magammal is. De most teérted aggódok! *az erkélyen áll ő is, továbbra is próbálja meggyőzni a nőt*

*nagy és mély levegőt vesz, mielőtt rosszul cselegedne, amjd megfordul* hidd el kedves, nincs semmi bajom, az ég világon semmi. ugyan az vagyok, aki eddig voltam. nem értem érzelmeidet, és végképp nem fogom fel a gondolataidat.

-Nem érted, mert nem értheted! Manfred nem volt egyedül egy ősöreg lakozott benne, amint a minap megtudtam! Ő táplálta gonoszsággal és erővel és félő hogy most testet cserél benned! Ezért aggódok!

- tudom, hogy mit láttam, és azt is tudom, hogy mit érzek. bennem nincsen más lélek, magam vagyok. a tudatomon olyan erős gátak vannak, hogy mégha megpróbált volna belém szállni a lélek, akkor sem lett volna rá képes. hát olyannak ismersz, aki oly könnyedén adja magát?

*Vállat von * Hát ez igaz. Nos akko jobban teszem ha megnyugszok és talán szót válthatnánk a kincsünkről! *kacsint, álcázza magát mert még mindig nem biztos afelől hogy Hannah teljesen ép*

*ismét elfordul a férfitól, majd lenéz a birtokra, Mersonéklk épp a tegnapi csata maradványait takarítják el. érzi, hogy Armand még mindig nem bízik benne* ha nem hiszel a sazvaimnak, akkor vedd véremet, abból olvashatsz...

-Rendben! Ha így akarod hát lássuk, de addig nem engedlek míg meg nem győzödek arról hogy minden rendben van veled! *összeszűkíti szemeit és gyanakvóan közelít a vámpír nő felé* Mutasd hát karod!

*minden viszontakság nélkül Armand felé nyújtja mindkét kezét* ne tétovázz azzal csak jobban sértesz!*közelebb megy a vámpírhoz, szinte érezni lehet a kidudorodó erekben áramló vér finomságát*

*Megragadja Hannah jobb karját és a könyök-hajlatba mélyeszti fogát. Lassan szívni kezdi, óvatosan hogy semmi ne kerülje el figyelmét. Az első kép amit meglát Anthon, ahogy holt teste fekszik Hannah karjában, a következő saját maga: Armand aztán a csata, MAnferd, mikor átveszi az uralmat az árnyak felett, aztán mikor végeznek vele. Ekkor hirtelen egy láthatlan erő csap le rá, amitől kénytelen lesz elengedni a nő karját. Fájdalmában összerogy és vonaglani kezd teste a kíntól.*