Hannah kastélya

*miközben Armand a vérét veszi, furcsa érzés járja át a testét, saját tudata kezd közdeni az őt elnyomó lélek ellen, és sikerül annnyira megzavarni azt, hogy hibát ejtsen tökéletesen felépített védelmében, így Armand elé tárul, az igazság. ám amint a férfi a földre hanyatlik, a lélek vissza szerzi az irányítást, és Hannah árnyaival Armandra támad*

*A kín fájdalma nem enyhült, és most Hannah árnyai. Próbál félre gurulni eőlük de azok ellepik az egész padlót, így csapdába ejtik. Kétségbeesetten néz a nőre* Hannah, kérlek! Ez nem te vagy, győzd le a démonod, ne kövess ell őrültésget! *kiabálja, hisz az árnyak lassan bekebelezik*

*több árny is komoly sérülést okoz Armandon, mikor csak egyetlen pillanatra is, de sikerül visszaszereznia öntudatát, saját árnyait maga ellen irányítja* ~nem tehetek másként~*üzeni a pillanat tört része alatt a férfinak, majd több árny eggyé olvadva átszúrja saját szívét, és holtan esik össze*

-HANNAH! *ordít mikor a holtan összeeső vámpír nőt pillantja meg. Halálakor az árnyak szerte foszlanak, így odajut a testhez. Felharapja saját csulóját és Hannah szájába csöpögteti az életet adó nedűt. Közben szívét regenerálja* -Ébredj, Hannah! Nem teheted ezt velem!

*lázálmok rohanják meg, amik a túlvilágra kísérték. az idős vámpír lelke gonoszan vigyorog felé, és fenyegetően kacag győzelme felett. olyan sötét van mindenött, és magányosnak érzi magát ebben a lelketlen világban. sikoltani akarna, de hangját visszaverik tudatának falai, és arra eszmél, hogy mégis sikolt, és Armand itatja. ellöki magától a férfit és könnyezve ül fel*

-Ó istenem! *fakad ki, Hannah-t látván. Odasiet és magához öleli, oly szorosan hogy még egy gép sem tudná elragadni tőle.* Nyugodj meg kedvesem, itt vagyok! végy mély levegőt és nyugodj meg! *csitítgatja a sikoltó vámpír nőt, szíve hasad meg így látni őt*

*nem tudni mennyi idő telik el, mire végleg le tud nyogodni. azután csak néz maga elé egy darabig, végül Armandra pillant* bocsáss meg, hogy rád támadtam.*megcsókolja a férfit, kérve így is bocsánatát*

*Miután elfogadja a csókot újját Hannah ajkaira tapasztja* Nem kérj bocsánatot olyanért amit nem te követtél el! El kell pusztítanunk a démont lelkedből, vagy legalább kiűzni belőed! De nem tudom kitől kérhetnék segítséget?

- atyám tudna segíteni, ha még élne... *suttogja, majd emgrázza a fejét* el kell menned, nem biztonságos velem, bármikor elveszthetem önmagam, és rád támadhatok... *mondja aggódó tekintettel*

Ne butáskodj, nem hagylak magadra! Muszáj itt lennie valakinek, hogy vigyázzon rád! Megyek és szólok Mersonnak hogy induljon útnak Athén felé...ott talán még él egy ősöreg aki el tud bánni ezzel az ördöggel!

*megrázza a fejét* sokkal erősebb nálam az, kinek lelke bennem él. talán a hegységben, ha ott végzel velem, altűnik ő is. mindannyiunk bölcsőjében erősebb leszek én is, s neki ugyanolyan marad a hatalma, hisz csak egy lélek. meg kell próbálnunk, és ne tiltakozz megölésem hallatán kérlek...

-Nem foglak megölni Hannah! Nem foglak elveszíteni, téged nem! Most harcolni fogok azért kit szeretek, és már tudom is mit fogunk csinálni! *veszekedés közben ötlött be neki egy nagyszerű terv* Kell egy gyenge újonc, aki átveszi tőled a hatalmat! És majd ővele végzünk! *reménykedve néz szerelmére*

*elgondolkozik* ez is csak úgy lehetséges, ha elvégzi a diableire-t, akkor a démoni lélek belé száll, bár lehetséges, h az én lelkem is, és akkor a Végső Halál lesz a társam. abból még maga az Isten sem tud feltámasztani.

*Reménytelenül szorítja agához Hannah-t. Oly szenvedéllyel öleli mintha ez lenne az utolsó együttlétük* Meg kell próbálnunk valamit, nem veszíthetlek el. Neked még küldetésed van élned kell!

- hát akkor próbáljuk meg a diableire-t mást megoldást nem látok. *mondja megőrizve hidegvérét* ha nem sikerül, s végleg meghalok, akkor te befejezed a végzetemet... tudom, h képes vagy rá *mosolyodik el, majd kibontakozva az ölelésből feláll. üzen Mersonnak, hogy teremtsen egy vámpírt, aki ne legyen beavatott, és hozza a színe elé*

-Sikerülni fog Hannah, sikerülnie kell! *nyomatékosítsa. Közben Hannah-t lefekteti az ágyba, majd pár óra múlva Merson megjelenik egy újoncal. Kellő képpen üdvözli őt, elmondja mit kell tennie, majd saját vérét kínálja elösször az ifjú vámpírnak hogy erős vér táplálja őt.*

*nyugodtan fekszik az ágyon, majd magához inti Mersont, ad neki pár parancsot, és ismerteti vele a tervet, majd búcsúzkodni kezdenek, míg végül egy ölelés után Merson elhagyja a szobát. ezután Hannah várja, hogy vérét vegyék*

*Miután elégnek érzi a vércserét, elveszi a mohó ifjonctól* Most pedig vérét kell venned ennek a vámpír nőnek! Hatalma tiéd lehet csak szívd az utolsó kortyig! Mohó légy ám, és minél vadabb! *adja az utasításokat az áldozatnak ami egész biztosan a halálába fogja vinni. A fiú elindul Hannah felé és lecsapva a nő karjára mohón szívni kezdi annak vérét*

*miközben az ifjú hatalomvágyát és szomjúságát oltja vére által, addig végig Armand szemeibe néz. tekintetéből árad a nyugodtság és a szerelem. nem szól már semmit, tudja, hogy most már a sors kezében van.*

*Odamegy az ifjonc mögé és állja Hannah tekintetét. Ellentétben vele, ő nagyon fél, fél hogy elveszíti szerelmét és aggódik. Lassan fogyni kezd Hannah vére s a szellem is viaskodni kezd. Megragadja az ifjú vállait hogy tartsa még ki egy kicsit* Már nem sok kell, idd még idd!

*iszonyatos fájdalom hasít belé, s mégsem ül ki semmi érzelem az arcára. továbbra is Armandot nézi, miközben a fájdalom elviselhetetlenné válik, a démoni lélek távozásakor, ám ekkora már olyannyira legyengült, h még a legapróbb mozdulat parancsát sem végzi el a teste*

*Megérzi mikor a démon elhagyja Hannah testét, megragadja a fiatal vámpír vállát és oly erővel rántja el hogy eltörik a vállcsontja. Egy percet sem várhat itatni kezdi szerelmét, közben nézi hogyan küzd a démon a fejletlen vámpír testben! *Hannah, ki kell bírnod, kérlek!

*most hosszabb idejig van önkívületi állapotban, pillanatnyi időt késlekedik Armand, és saját lelke is oda vész. fáradtan nyitja ki a szemeit, és kedvesére mosolyog* sikerült... *szuszogja, még nem megy neki annyira a beszéd*

-Még nem sikerült! *Nézi aggódva a kínjaival közdű újoncot! Elveszi csuklóját Hannahtól, odasétál a vámpírhoz és próbálja megsemmisíteni, de abban mérhetetlen erő lakozik. Végül egy eddig ismeretlen erővel taszítja falhoz és borítja lángba a testet.*

*tekintetével végig követi az eseményeket, majd halk sóhaj hagyja el a tüdejét. magához inti Armandot, majd megcsókolja köszönet képpen* vérre van szükségem, oly gyenge vagyok most, hogy egy szellő is elfújna...*beszéd közben gondolatai már messze szárnyalnak*